Igen, az én testem is le tudja bontani és kiválasztani a mérgek EGY RÉSZÉT.
Szerinted mikor járok jobban: ha a teljes méregmennyiséggel terhelem a testemet, vagy ha csak kevesebbel mert az állat amit eszem már elvégezte e kellemetlen munka egy részét?
Tegyük fel, egy rakás növényt megeszek, s ebben van 100 egység méreg, vegyszer, stb. Ha megeszem, mind a 100-zal az én testemnek kell foglalkoznia.
Ha az állat eszi meg, ő kiválasztja illetve átalakítja e mérgek - tegyük fel - felét. Máris az van ha megeszem az állatot, csak a mérgek 50 százaléka terheli az én testemet.
De különben meg elszakadhatnál már a mérgektől, mert az csak az egyik játékos a meccsen. A nagyobbik gond az amit többnyire nem tartanak méregnek de benne van a növényekben, mert a növény maga termeli őket, említettem is ezeket fentebb például az oxalátok... Na most ezek semlegesítésére a NÖVÉNYEVŐ állatoknak van egy jó, evolúciósan kialakult mechanizmusuk: baktériumokat hívnak hozzá segítségül a tápcsatornájukban! Még így is lassú folyamat, soká tart, és kérődzéssel jár... AZ EMBER NEM ILYEN. Ami tehát nem árt mondjuk a teheneknek, simán árthat nekünk!
De szólj ha te úgy érzed, neked bendőd van és kérődzni szoktál, vagy ha a jobb tápanyagfelhasználás miatt "külső kérődzést" folytatsz, azaz rendszeresen megeszed a saját ürülékedet ahogy a nyulak szokták...
Én biztos nem ilyen táplálkozást folytatok...
Én maradok annál, hogy "A növény, az nem étel hanem DEKORÁCIÓ!"