Reggel majdnem pontosan indult a Rerrich Béla térről (Béke épület) busz az öthalmi volt szovjet laktanyában található Informatikai Történeti Gyűjteménybe. (Egy kis kiegészítés: még NEM múzeum, de megfelelő pénzmag híján igyekeznek azzá nyilvánítani. Ehhez több feltételnek is meg kell felelni, pl. minden kiállított tárgyat katalogizálni kell, honnan származik, mi a típusa, működőképes-e stb.)
A helyszínen fogadta az érdeklődőket Csorba Béla (aki sokáig a JATE - most: SZTE - állományában dolgozott, mint rendszergazda), aki a rövid bevezetőt követően végigkalauzolta a látogatókat a jelenleg 3 szintet elfoglaló tárlaton (egy volt szovjet). A gyűjtött anyag nagyobb (túlnyomó?) része dr. Muszka Dániel kitartását dicséri (aki szintén az SZTE-n tanít), de természetesen nagyon sokan mások is hozzájárultak. Mindenképpen meg kell említeni még dr. Kovács Győző nevét is (NJSZT).
Szóval néhány millió forintnyi állami (?) támogatásból, egy világhírű intézményt lehetne megalkotni Szeged város szélén. Fantasztikus élmény volt így is végignézni az elmúlt 40-50 év termését, a világ különböző országaiból származó alkatrészhalmok, működőképes számítógépek, telefonközpontok között bóklászva.
A régi Ural, Minszk, Razdan, ESZR, R-10-20-40, TPA, Commodore, Olivetti, IBM-360/20 stb számítógépek nemcsak a nagyságukkal, súlyukkal vívták ki a látogatók elismerését (hiszen némelyik gyártmányhoz külön szoba, terem kellett + légkondicionálás), a tárlatvezető néha "csípős" megjegyzései is; pl. az IBM gépeket a valahai NDK-ban lemásolták, de az amerikaiak "rájöttek" a turpisságra, s nemzetközi bírósági ítélettel kötelezték a Robotron (?) céget 12 db, IBM felirattal ellátott "klón" legyártására, de ezeket egyből vitték Indiába. Tehát a 7 rétegű alaplappal rendelkező szg.-ket olyan jól sikerült "lekoppintani", hogy csak na! :-)
A másik, személyes megdöbbenésem: anno egy magyar feltaláló, mérnök "találta fel" a floppy egységet, valamint a hozzátartozó lemezt is, a neve: Jánosi Marcell. Ellenben a roppant korlátolt főnöke a BRG gyárban - a "buborékmemória" nagy híve, nem engedte időben (!) befizetni a magyar állam pénzéből a szabadalmi díjat, s ezt követően a japán, amerikai stb. cégek letarolták a világpíacot (kvázi ellopták az egészet). A tárlóban lévő szövegből az is kiderül, hogy Magyarország egy (!) éves floppy behozatalának költsége '79-ben 1 milliárd forint volt! Egy újabb "bűvös kocka" esete, amolyan magyar módra.
Link: Jánosi Marcell
Természetesen nem lehet leírni a látogatás élményét néhány sorban, de megpróbáltam érzékeltetni azt.
Trey!
Hogyan tudok fényképeket feltölteni (darabja 200-300 kB lenne) a múzeumi (bocs: gyűjteményi) anyagból?