Magyarország zokog: bezártuk tranzitzónáinkat. Mindannyiunk szívén gondfátyol ül, amiért mától nem etethetjük, itathatjuk évi több százmillió adóforintból az ide tévedt tálib békeimámokat, nem kvártélyozhatjuk el a szende Iszlám Állam-harcosokat, szudáni agysebész-hordákat. Pedig szívesen csináltuk. Különösen, hogy olyan sok szeretetet kaptunk érte Gyuri bácsi itteni és brüsszeli sameszaitól… Mi sírunk, a Helsinki Bizottság viszont ünnepel (még), de csak azért, mert szegény hülyék nem tudják, amit mi…