Ugyan nem vettem fel egységugrás gerjesztésre a válaszfüggvényt - pedig ezzel kellett volna kezdenem, sokkal okosabb lennék, ha ismerném kvantitatívan is az átviteli függvényt -, nagyon úgy tűnik, hogy elég nagyok az időállandók, a holtidő, így aztán a D-tag felejtős. Marad a PI. Ha azt szeretném, hogy ne fogyjon el a fázistartaléka, akkor végtelenül lassú lenne, ráadásul a legkisebb légmozgás is elviszi a fenébe a hőt. Ha elfogadható a sebesség, elfogy a fázistartalék és lényegében oszcillál. Fűteni tudok, hűteni nem, mert nem Peltier-elem.
Ha az integrátort hagyom szédelegni, elmegy nagyon messzire telítésbe. A hibajel előjelváltásakor onnan elkezd visszajönni, de addig is rossz irányba szabályoz, legfeljebb csökkenő mértékben. Ha meg limitálom az integrátort, nem lesz elég tartaléka az áram alapjel képzéséhez, azaz sohasem érem el a kívánt hőmérsékletet. Erre találtam ki, hogy bánom én, lengjen az elején, de átlagolja az addig betolt teljesítményt, és azt kvázi vezérlésként használja. Ehhez a középértékhez képest az integrátort egy viszonylag kis margóval engedném el, így nem tud nagyon elkovályogni majd.
Persze értem én, hogy ez valójában két egymásba ágyazott integráló szabályozó, ahol a belső hurokban van egy gyors, a külsőben egy lassú integrátor, de egyelőre hiszek benne, hogy jó lesz. Vagy nem. :)