Nagyjából három éve is ezt írtam: "Építs szalmaházat helyi anyagokból, tapaszd sárral, használj helyi faanyagot, komposztálj minden biológiai hulladékot, termelj mindent helyben, ha nem tudod megtermelni, akkor vedd meg helyben, ha nem tudod megvenni helyben, akkor olyat vegyél, amit nem hoznak messziről, dolgozz helyben, ha nem tudsz, akkor ne autóval járj dolgozni, ne menj messzire nyaralni, ha mégis messzire mész, ne repülővel, ha mégis repülővel, akkor érezz szégyent..."
Amúgy a probléma alapja pszichológia és genetika: a jutalomközpontunk nem súlyoz, illetve ami konkrétan nem fáj, de tudjuk, hogy fájni fog később, azzal kevésbé foglalkozunk. Így például könnyen egymás mellé kerül az, hogy lekapcsoltam a cégnél a monitort, amíg ebédelek, ezért járhatok autóval dolgozni; ehetek egy csokit, mert ebéd után nem lifttel mentem fel a másodikra, hanem a lépcsőn; és így tovább.
Itt ugyanez a helyzet: fát ültetni könnyebb, mint átülni autóból biciklire vagy országon belül nyaralni. De a hatása is pont annyival kevesebb.