Esetleg a Covid megoldja ezt a gondodat, drága jó barátom. Idősebb vagy mint én állítólag, jó esélyed van rá. Bár lehet hogy nem mert elkezdesz majd trollkodni a túlvilágon is, aztán ezért nem fogad be téged se a menny se a Pokol, és elrettentő példát statuálva a többi lélek számára visszatoloncolnak téged az Életbe... Jaj nekem!
De kérdésedre válaszolva: hogy mi lesz velem, a kérdés és a rá adott válaszsom szempontjából abszolút irreleváns. Nem annak alapján kell eldönteni belevágunk-e egy társadalmi átalakításba, hogy konkrétan éppen pontosan rám az jó vagy rossz hatással lesz-e. Rólad már nem is beszélve...
Írtam fentebb, minden átalakulásnak vannak vesztesei. Lehet hogy én meg te azok közé tartozunk majd. Na és? A lényeg, a többségnek jó lesz-e. Sőt nem is a többségnek de a Föld egészének.
Engem különben nem kell hogy bárki is eltartson. Majd ezt a gondomat én megoldom magam. Már egy ideje készülök rá, de hogy hogyan az az én dolgom.
Engem foglalkoztat már a dolog, de még nincs rá megoldásom.
Esetleg azt a sok időt amit életed során a fórumokon történő trollkodásba fektettél, olyasmire is fordíthattad volna ami gyümölcsözőbb anyagilag. S akkor most több pénzed lenne, nem szorulnál rá mások kegyelemkenyerére. Vagy ha inkább barátokra próbáltál volna szert tenni, ahelyett hogy mások utálatát, gyűlöletét és megvetését kelted fel magad iránt az örökös piszkálódásokkal, akkor azokra számíthatnál vénségedre a bajban, ha nagyon megszorulsz...
Konkrét példa. Még a bannolásom előtt történt ha jól emlékszem. Egy másik fórumon valaki, amúgy a fórumtulaj, belém mart, egy postomhoz ami teljesen semleges volt, odaírta hogy engem nem tart nagy írónak vagy valami ilyesmi. Már nem emlékszem szó szerint rá, mindegy. Ez nekem rosszul esett, nem az hogy nem tart nagy írónak - szíve joga ez mindenkinek, s biztos nincs ezzel egyedül - de esküszöm mindenre az a postom még véletlenül se szólt a műveimről! De ő azért odaírta ezt csak hogy bántson...
Sikerült megbántania. De mert ő volt ott az admin is, realizáltam annyi esélyem se lenne küzdeni mint itt a hup-on, így többé egyszerűen nem mentem oda.
Na aztán valamikor később (sok idővel később de nem emlékszem rá mennyivel) a fickó telesírta itt a HUP-on a bánatát hogy neki kéne egy új szerver meg minden... gyakorlatilag pénzért könyörgött. Én úgy ránéztem az összegre, s egykettőre tudatosult bennem, A TELJES ÖSSZEGET kifizethetném egy füst alatt neki, azaz én egymagam cakpakk megvehetném ami kell neki s amiért ő úgy kétségbe van esve... És cseppet se mennék tönkre ezen adakozás által.
De nem írtam neki, és nem küldtem neki egy fillért se, mert emlékeztem rá, annó ő engem megbántott teljesen ok nélkül. Ez volt a bosszúm, ez hogy semmit se teszek. Tényleg pofonegyszerű volt, ó milyen egyszerű: Csak SEMMIT SE kellett tennem!
Érted már kisbetu, felfogtad végre hogy mindaz a sok utálat és bántás amit a világba öklendezel, könnyedén visszahullhat rád?! Oké, legtöbbször nem tudsz róla. Nem érzed TUDATOSAN. De ettől még az elmaradt haszon is veszteség...
Csak egy példa megint, bár képzeletbeli, de rólad szól. Tudod, az USA-ban élek, s amint látod, vannak is lehetőségeim anyagilag bár nem vagyok milliárdos... De akad barátom Magyarországon, aki, ha igazán bajban lenne, megkaphatná a teljes vagyonomat, ha ezen múlna mondjuk a gyógykezelése vagy akármije. Odaadnám, és a szemem se rebbenne. NEKED AZONBAN NEM. Pedig lehet, hogy te is kerülsz olyan helyzetbe amikor nagy szükséged volna rá. Lám most is aggódsz ki tart el majd téged... Holott feltételezem, éhen halni talán mégse fogsz. De lehet, ezen múlna az, megkapsz-e egy drága életmentő kezelést. És én LEHETTEM VOLNA a barátod is, ha úgy állsz hozzám. Nem is lett volna a dolog lehetetlen, mert vannak területek tudod amikben egyetértünk, még a helyesírás terén is, bizonyos durva eseteket tekintve... De te inkább megbántani igyekeztél engem.
Sikerült.
Akkor azonban nem várhatod el, hogy adott esetben a segítségedre siessek. És akkor még nagyon finoman fogalmaztam...
Jó, persze, én elismerem, piciny az esélye annak, hogy rám szorulnál. De az esély erre akkor se nulla, s nem tudható mit hoz a jövő. Az a pasi is fentebb, sose gondolta volna hogy neki majd kell egy új szerver, s azt se hitte volna hogy valaha is olyan helyzetbe kerülök anyagilag hogy meg tudnám venni neki. Amúgy ha jól emlékszem végül összejött neki hosszas könyörgés után, de lehetett volna úgy is hogy nem jön neki össze. S eleve, hát kuncsorognia kellett a pénzért, izgulhatott is eleget, ha meg a barátom lett volna csak szól, utalom a pénzt és kész van, mennyivel egyszerűbb és kevésbé megalázó az egész...
De te öreg vagy, itt nem egy szerverről van szó, lehet hogy az életed múlik majd rajta hogy van-e egy vagy több barátod akik kisegítenek téged...
Nekem vannak barátaim. Itt az USA-ban is. Neked... kétlem. Mármint azt is kétlem, Magyarországon vannak-e barátaid. Felületes ismeretségeid biztos, talán rokonaid is, de az nem ugyanaz.