Úgy 99 százalékban egyetértek veled. És fogadd gratulációmat e blogodért, mert nagyon örvendek neki hogy végre ilyet is olvashattam!
És nemcsak nekem ez a véleményem de a főnökömnek is amúgy. Aki nagyon ideges, mert már eddig is eszméletlen pénzeket vesztett... Gyakorlatilag el is küldte minden emberét, egyetlenegyet kivéve, s ez az egy aki megmaradt, épp én vagyok... Azért én maradtam meg, mert egyrészt barátja is vagyok, másrészt én ismerek gyakorlatilag mindent a cégben a legjobban, őt és a feleségét kivéve. Illetve akadnak dolgok amiket a nejénél is jobban ismerek... Szóval végeredményben évek óta már úgy vagyok „mindenes” nála hogy szinte „alvezér”, azaz persze hogy maradtam. Ha engem is lapátra tenne, ezerszer nehezebb lenne majd neki az újraindítás...
Mégis, arra kell gondolnom mit éreznék ha én is ki lettem volna most rúgva a többiekkel együtt...
És a poén, miért rossz a bezártság! Előre bocsátom, önmagában a bezártsággal semmi bajom, mindigis remetehajlamom volt, soha sehova nem szoktam utazni, még vásárolni is ritkán járok, ha kell valami azt preferálom hogy megmondom a főnöknek, legközelebb ha ő megy venni valamit, akkor mit hozzon nekem is... Azaz én eddig is kábé „szobafogságban” éltem, a Covid előtt is! Ezzel tehát semmi bajom.
De azzal már igen, hogy munka szinte semmi...
Az első pár nap persze szuper volt. Hurrá, vakáció!
Igen, de tegnap meg ma valahogy mégis dolgozni kellett, főnököm a szervezőzseni valamiképp felhajtott egy kis munkát, fene se tudja miként... És persze hogy nekem kellett megcsinálni mert csak én maradtam! Hát meg is csináltam, s azt se mondhatom hogy túl lettem volna terhelve: a korábbi napi munkamennyiségem szinte pontosan fele volt csak. De mégis OLYAN SZARUL éreztem magam közben hogy ihaj! Mert ELSZOKTAM A MUNKÁTÓL...
Elszoktam. A karantén alatt.
Mi lesz ott ha még 3 hónapig herevere lesz, hm?!
Ez lélektanilag valóban rohadtul pocsék dolog. Különben meg tegnap vagy tegnapelőtt olvastam, egy fiatal lány Kaliforniában felakasztotta magát mert nem mehetett ki, holott aktív sportéletet élt korábban...
Szóval mindigis mondtam, én a svéd módszert látom a jónak.