Más a viccelődés, és más a valóság. Amikor viccelődünk vele, akkor is lelkünk mélyén úgy érezzük, ez minket nem érint, nincs napirenden, sohasem jön el. De sajnos nincs így. Eljött az egyetem vége, az államvizsga is, ha találkozót beszélsz meg a vágyott nővel, s számolod vissza az addig lévő néhány napot, az is eljön. Mondjuk az legalább jó. :) Éppen így van ez az elmúlással is, csak nem szeretünk ebbe nagyon belegondolni. Aztán jön egy ilyen járvány, mint a mostani, amelyre az életünkben még nem volt példa, legalább is nálunk nem, s hirtelen szembesülünk múlandóságunkkal, törékeny mivoltunkkal.