Tudod nem egymás mellett küzdünk. Itt nálunk átlagosan egy kolléga napi 5 órát alszik. Éjfélig nem jön a szemére álom az idegtől és a felelősségtől, hajnalban szinte mindenki felébred kb 5 kor magától arra, hogy álmában is dolgozik, problémákat old meg. Reggel hatkor mindenki csinálja a dolgát már bent a cégnél, pedig tudjuk, hogy amit csinálunk reménytelen. Szar érzés. Látjuk a fényt az alagút végén, de egyre kisebb. Aki nem élt még ilyenben az fel sem fogja. Idegileg annyira kimerült mindenki, hogy síni tudna. Igazából most szeretne mindenki sírni nálunk, hogy jobban érezze magát, mert kegyetlen szar érzés küzdeni a reménytelennel.
Ha pedig a pénzre gondolsz tévedsz. Ebben mi csődbe is mehetünk. Nyertesek akkor lennénk, ha bezárnánk.