( TCH | 2020. 03. 12., cs – 15:55 )

> Ha nem lettél okosabb, megpróbálom mégegyszer elmagyarázni a történelmet - napjainkig, különös tekintettel az opcode kérdésére. - Az Apple 1975 elején kezdte fejleszteni az Apple I-et, a CP/M-et alig fél éve fejezték be és az intelnek sem kellett, visszadobták, a DR pedig a piacon forgalmazni csak 1975-ben kezdte, bőven azután, hogy az Apple I fejlesztése elindult; mégis hogy vehették volna figyelembe a CP/M kompatibilitást, mint tényezőt a CPU választásnál? Ha tudtak is róla, hogy van olyan, hogy CP/M, akkor az még csak egyike volt a 70-es évek számtalan OS-csírájának. - Az IBM nem egyszerűen a CP/M kompatibilitás miatt választotta a 8088-at. Több alternatívát is átnéztek, többek közt a 6502-est is és éppen azért dobták el, hogy ne legyen Apple-kompatibilis. A 8088-at csak a 68000-essel szemben választották, mert több tool volt rá, de egyébként a választásában bilgéc adta a végső lökést, aki szaros 50k-ért megvette a SCP-től a CP/M klónjukat, majd rávette az IBM-et, hogy vegyék meg. > A) ... Képzeld, ezt én is tudom. > B)... Magyarán az Apple-nek a többszöri architektúraváltással sokkal nehezebb volt, mint az IBM/intel/ms triumvirátusnak az architektúrán belüli modellváltogatással. És egyébként ez nem magyarázat a korábbi állításodra, hogy az első döntés miért kíséri végig az Apple-t. Az első váltásig kísérte, aztán elfelejtették. Hol van a 6502-es korszak öröksége a mai Apple rendszerekből? > Indiana Jones kereszteslovagja azt mondaná: A - bölcsen döntöttél, B - ostoba választás volt. ;) Ld. első bekezdés, a törioktatásodra...