Tetemre hívja poliverzumot,
De unalmas volt, mint a kő.
Ez a rímpár sokkolt. Regenerálódnom kell, mert elment az ichlet.
Tudom ez szemtelenség, meg illetlen, de ha elfogadsz tőlem egy kis javítást, mert bár polihoz amatőr vagyok és a szemedben is szar művész, azért azzal egyet értesz, nekem jobban megy nálad. Valami ilyesmit kellett volna írnod, és megtisztellek azzal, hogy helyetted beszólok jobban magamnak.
Gentoojedi, az meg ki?
Egy két éves nicksenki.
Én sem vagyok nála jobb,
Igaza van! Ott a pont.
Tetemre hívja poliverzumot,
mentve tőle az univerzumot.
Unalmas Ő, mint a kő,
Rizsája őőőő, az nem kö.
Ez a vers így is elég kevés,
rám férne egy újabb verés.
Remélem azzal nem túlzok,
ha inkább sorszámot húzok.
Mosom a nyelvem,
most ilyen a kedvem.
Hosszú a sor, hát kivárom
de ánuszodat szétnyalom.
*************************
Sajnos nem érek rá most verselni. Majd munkaidőn kívül, ha lesz hozzá kedvem. De ne várd. Nem akarom, hogy kivert kutyának érezd magad.
Mindenesetre már értem miért nem vagy veterán. Sajnos ezek után nem is lehetnél az. Ugyanolyan nárcisztikus önimádó egoista fasz vagy, mint proli meg én. Csak Te még művész sem vagy, nem hogy igazi.
Vesztedre felizgattad a fantáziám. Te is bekerültél az érdeklődési körömbe. Ha kerülni fogsz a továbbiakban én akkor is emlegetni foglak, mint ahogy polival is teszem.
Innentől kezdve leszarom, hogy leszarsz, nincs jelentősége. De úgy néz ki mégsem, mert nem reagáltál volna Te roggyant!
Így az a vers sem állja meg a helyét, tehát nem írom meg és nem is teszem fel ide:
Körkörös leszarás
Leszarom, hogy leszarod, hogy leszarlak,
megszoktam már, hogy leszarnak.
Leszarom, hogy leszarod, hogy leszarlak,
Ez neked egy jó szar nap!
Leszarom, hogy leszarod, hogy leszarlak,
Kár volt leszarnod, szar vagy!
Leszarod, hogy leszarom, hogy leszarsz?
Akkor mi a fenének kavarsz?!
Leszarod, hogy leszarom, hogy leszarsz?
Holnaptól már nem szarsz!
*************************
Mindjárt idejön kisbetű a minden indián hazudik bölcseletével én meg jól kiradírozom.