Ez egy nagyon lényeges életvezetési kérdés. Gondolataim:
* A sok tütükézés egy idő után nem csak játék és mese. Függőséghez vezet, beszűkül az érdeklődési kör, szellemi leépülés is jön. Előbb-utóbb az ismerősök eltűnnek, mert elfogy minden érdekesség az emberből. Marad a piálás, ami önmagában elég unalmas. Nem túl fényes jövőkép így élni, és még jó sokat ki lehet húzni idült alkoholistaként egy unalmas életben, ami csakis a pia körül forog. Vagy bármi más függőséggel így lehet járni.
* Egyáltalán nem biztos, hogy ha valaki két végén égeti a gyertyát, akkor "szerencsésen" egy pillanat alatt szívmegállásban, vagy saját hányásába belefulladva egy túl jó bulin hal meg. Az is lehet, hogy a szervei szépen lassan fájdalmasan mondják fel a szolgálatot és ugyanazt a kanosszajárást éli meg a user, mint az egészségesen élők 70 évesen. Csak éppen mindezt 40-50 évesen. Jobb az?
* Az sem biztos, hogy aki egészségesen él, az kanosszát járva hal meg 70 évesen, neki is lehet "szerencséje", hogy csak simán megáll a szíve.
Én megtapasztaltam milyen amikor az embert krónikus szarok kezdik gyötörni már a huszas éveimben. A paleolit megtérésem óta viszont köszönöm jól vagyok, isteni szerencse, hogy rátaláltam az utamra. Amit tapasztaltam:
* Létezik az, amikor az egészségi állapotod jelentősen korlátoz az életedben, de azért még jó élni. Egyértelmű, hogy mennél egészségesebbek vagyunk, annál jobb. Mindig.
* Úgy éreztem, hogy ebből nem lesz hosszú élet. Pláne, hogy semmi nem javult soha, csak szépen lassan minden rosszabb lett. Az illesztett görbe nem vezetett messze előre az időben.
* Egészségesen táplálkozni nem rosszabb, mint egészségtelenül. (A zsír és a só valójában egészséges, csak a szénhidrátot kell visszavágni, illetve pár problémás alapanyagot kerülni.)
* Kipihentnek lenni sokkal jobb, mint krónikusan fáradtan vánszorogni előre az életben. Ésszerűtlen dolog keveset aludni, ráadásul valljuk be az ébren töltött idő jelentős részében hülyeségeket csinálunk, ami helyett jobb lenne aludni.
* Válogatott kínok közötti halál ellen két megoldás van:
** Szerencse - könnyű és gyors halál ajándékként az élettől
** Bátorság - a kellő pillanatban megtagadni a további életbentartó kezeléseket, és emelt fővel távozni ebből az ujjászületésből.
A nagyon kicsapongó élet mellett tehát kevés szól, igazából nem valódi érték amit adni tud, viszont éveket vehet el. Persze túlságosan kimértnek lenni sem jó. Az arany középutam az, hogy ha jó társaság van, akkor iszom velük párat amíg emeli a jókedvemet, de nem rúgok be annyira, hogy másnapos legyek. Így 30 felett már rutinnal találom meg ezt a kényes egyensúlyt. Egyedül viszont nem iszom csak hogy fogyjon a pálinka, vagy ilyesmi.
Mostanra nagyjából elégedett vagyok az életemmel, ha meg kellene halnom nem lennék elégedetlen azzal amit éltem. Azért még remélem sok van hátra, de nem félek attól ami jön. Remélem ha már közelebb lesz a vég, akkor is ilyen bátor leszek :-)
Patikamérlegen még sosem basztam. Jó az? Érdemes kipróbálni így 30 felett? :-)