A hsz.-ban hol emeltem ki, hogy systemd/sysvinit/akármiről van szó? Sehol. Normális, fail-safe esetben ha nincs elérhető root usered, akkor ugyanígy mexívtad. Nekem pl. előny a systemd-s unitokban az, hogy komplex függőségeket lehet bennük értelmesen, egységesen kezelni. Nem, a sysvinitre gányolt scripthalmazok, amikben csillió+1 helyen van ugyanaz, vagy majdnem ugyanaz megvalósítva, az messze nem ilyen - pláne a Linuxos környezetben, ahol a sysvinit-es futási szintek értelmes használatát is mellőzi mindenki - pedig baromi jól lehet(ett) velük a boot folyamat "eredményét" szabályozni. Ezt mondjuk hiányolom a systemd-ből, de enélkül lehet élni (hiszen a sysvinit-es Linuxok is élnek valahoy...). Azt viszont, hogy user/group/umask/függőségek/szolgáltatásállapotok rendesen és egyszerűen kezelhetők a unit-fájlokkal, az kifejezett előny.
"nem arról volt szó, hogy minden hibát mellőzzön, hanem a nem kritikus felcsatolási hibákat" - Minden hiba esetén, amit automatice nem tud kezelni ugyanoda esik ki a folyamat, tehát ugyanott kell kezelni az összeset, egyformán.
"Hogy mi a nem kritikus? Na, ezt dönti el a júzer, amikor válaszol a skip vagy shell kérdésre." - Nem, szerinted nem a user, hanem bárki, aki a konzolhoz épp akkor hozzáfér. Ezt viszont authentikáció nélkül nem fail-safe, hanem fail-open megközelítés, márpedig az alapvetés az, hogy fail-safe gondolkodunk - és ha ez nem felel meg a használónak, akkor majd ő nyissa ki, tegye fail-openné a rendszert.