Egyetemi és hobbi szinten semmi gond nincs azzal, ha valaki mással is próbálkozik, sőt általában ez hozza a fejlődést. Ha valakit érdekel, akkor elmélyül benne, megtanulja, fejleszti. Arról nem beszélve, hogy nincs olyan szakma, amit maximumon lehetne űzni, mindig van fejlődési lehetőség (ezáltal minden tudás/tapasztalat viszonylagos). Eddig a legrosszabb idegen vezetőnk egyike az volt, aki büszke volt arra, hogy milyen régóta űzi a szakmát, az egyik legjobb pedig egy biztonsági őr.
A gond ott van, amikor a tákolmányok ipari méreteket öltenek. Ma például azzal szembesültem, hogy egy orvosi műszerben egy "report" (két kép és némi felirat), amit A4-es oldalra kell nyomtatni nem más, mint egy 140KB-os JPG fájl közepes minőséggel tömörítve, 1760x1240-es felbontással. Igen, úgy is néz ki. Igen, jó drága volt.
Nyilván mindenki tévedhet/hibázhat (sajnos én sem vagyok kivétel), de a fenti esetet például nem tudom megérteni. Senkinek nem tűnt fel, hogy szőrösek a betűk, zajos a betűk körül a kép?