A hátrányos megkülönböztetés az én olvasatomban az elnyomás egy formája.
Az, hogy az okos fiúk X%-a megy programozónak, az okos lányoknak meg Y%-a, ahol Y<X, az egy vitathatatlan tényadat.
1. A különbségi halmazban biztos van olyan lány, akit kurvára nem érdekel a téma, és semmi pénz vagy győzködés nem venné rá. Róluk szó sincs. evvel nincs baj.
2. Aztán van olyan, aki nem akar, de azért nem akar, mert a társadalomban él egy kép, hogy egyszerűen fogalmazva az nem lányos szakma, vagy a férfiakkal szemben kevesebb az esélye bekerülni, vagy kevesebb pénzt fog kapni, és akkor inkább meg se próbálja. Ez már kissé problémás, ez hátrányos megkülönböztetés a szülei, a tanárai, az osztálytársai, a társadalom által. (Szülőként örülök, hogy kaptam ilyen irányú soft skill tréningeket, és sok effort megy rá, hogy a lány gyerekem ne legyen ilyen gondolkodásnak az áldozata. De nem direktben tolom, hogy ő márpedig programozó lesz, mint az apja. A lényeg az, hogy elhiggye, hogy bármi lehet.)
3. Aztán van olyan is, aki igenis akarna programozó lenni, de az előzőhöz hasonló okokból megszívja. Ez a hátrányos megkülönböztetés legdirektebb formája, amikor a főnökei, kollégái követik el ellene, tudatosan vagy nem is annyira tudatosan. A gender pay gap is elég részletesen körüljárt téma. (Persze ennek is lehet olyan oka, hogy egy adott cégben tök véletlenül pont fiúk a többet kereső okos programozók. De ha egy egész iparág szinte minden cégénél megvan ugyanaz a gap, az már gyanús.)
Én most nem fogok neked mindre statisztikát keresni, azt se tudom, hogy ezt milyen bontásban vizsgálják egyáltalán, de ha érdekel, utánanézel. Lehet a probléma mértékén vitázni, de szerintem a létezésén fölösleges.