Vannak gátjai a nők politikai pályájának, de jelenleg talán azt látom legnagyobb problémának, hogy erőszakkal tolnak előtérbe "dísznőket", akik teljesen alkalmatlanok a nekik szánt szerepre. Nem akarok neveket sorolni, de egy Thatchernek nem volt szüksége genderkvótákra, meg társelnöki címek kreálására, és nem is lehetett rá azt mondani, hogy csak azért került a pártja élére, hogy lehessen mutogatni. Ellenben az utóbbi évtizedek legtisztességesebb republikánus politikusának, McCainnek pont egy "dísznő" miatt lett oda az elnöksége. Arról nem is beszélve, hogy az elkövetkező, valóban rátermett női politikusok imidzsét rombolják.
Ha már ebbe belementünk, az ilyen hány százalék nő arányoknál többet mondana az, hogy a pártok valóban aktív tagjai közül hány százalék lesz képviselő nőkre és férfiakra lebontva, ugyan ez cégek management pozicíóira is, mert ez sokkal jobban megmutatja, hogy mennyi esélyük van előre lépni.