Késői utánlövés:
"- nézegessek exportált htmlben tageket?" -- ezt nem írtam sehol
"- tartsak csak emiatt külön egy portable installt?" -- igen, hogy a "kéziratban" ne legyenek sajátos stílus-előírások, de ez csak javaslat
"- a táblázatot mellé tegyem másban az elején?" -- IGEN, külön fájlban, a tördelő más munkamenetben teszi majd bele a műbe
"- zárójelezzem, hogy ((ez egy h1 lesz majd))?" -- IGEN, de elég ennyi :"((cím))", vagy "((1.alc))", a tördelő vagy megérti, vagy megbeszélitek
Ez a processz. A pörkölthöz is előbb fel kell kockázni a hagymát, és az csípi a szemet.
Nem légből kapott dolgok ezek, hanem tőbb évtizedes gyakorlaton alapulnak, előbb a print, majd az online médiában, kiadói gyakorlatban.
Lehet másképp csinálni, de az a későbbi feldolgozóknak többletmunkát jelent.
Értesítelek arról, hogy ha a PhD szakdolgozatodat egy darab, 128 megabájtos DOCX-ben adod le, benne 213 db, full méretű fotóval, 50 darab 100 soros táblázattal stb., akkor valakinek az összes zsigere ökölbe fog szorulni, amig szétszedi, hogy ki lehessen nyomtatni.