Attól, hogy valaki nem döngeti a mellét, még lehet büszke a magyarságára. De ha te meg angolul írsz, válaszolja valaki azt, hogy mit vagánykodsz itt? Az angol különben nem "trendy", hanem rohadt praktikus. A nyelv nem cél, hanem eszköz, csak ezt mindenki jól figyelmen kívül hagyja állandóan. Amikor Eszterházyt, vagy Nádast (vagy HUP-ot) olvasok, akkor jó magyarul tudni. Amikor Douglas Adams-t, vagy Tolkien-t, vagy Thoreau-t, akkor jó angolul. Meg a zinterneten is. Marquez-nél meg jó lenne spanyolul tudni, de így marad a műfordítás.
Nekem ne más mondja meg mi az én magyar kulturális örökségem, mert akkor én is meg tudom mondani mindenkinek, és akkor hol lesz az a bizonyos változatosság?
Egyébként a logikádat használva te azért írsz angolul, mert szégyenled a magyarságod? (ezt nem komolyan gondoltam, csak nem bírtam kihagyni ;-) )