Kispolgári élet alapvető tartozéka a mindegy milyen áron felépített családi ház (akár család nélkül is), az autó és a kutya/macska. Van egy társadalmi minta/elvárás, amihez egyesek vérük-verejtékükkel tartani akarják magukat. Egyfajta checklist, amit pipálni kell minden áron.
Ezek azok az emberek, akik nem hogy egy 2,5 milliós órát nem mernének venni az asszony engedélye nélkül, de a boltban is megkérdezik, hogy "drágám, ez az üveg Kőbányai maradhat a kosárban?".
Számomra ez egyfajta rabszolgaság, amit sosem voltam vagy lettem volna hajlandó elviselni.
A háznak volna értelme, amíg apró kölkök vannak, de amikor a még/már nincsenek, akkor csak nyűg.
Inkább azt szokták csinálni egy bizonyos életkor felett, hogy a folyamatos baszogatást igénylő házból egy kényelmes lakásba költöznek.
--
trey @ gépház