( persicsb | 2019. 02. 18., h – 10:58 )

"Hát, attól függ mi a cél."
A cél a túlélés, minden esetben, minden fajnál. Az emberi faj ezt a tisztán genetikai túlélésről egy sokkal hatékonyabb, magasabb fokra helyezte át - társadalmat hozott létre, amely társadalomban a lehető legtöbb egyed számára lehetőséget biztosít, hogy segítse a társadalom egészének a fennmaradását.
A genetikai, szelekció alapú adaptivitás az egyedek szinjtén képes csak a faj fennmaradását biztosítani, az emberi megoldás ennél sokkal nagyobb léptékű és sikeresebb.

"A legjobb példa: az emberiség vajon hány százaláka él jelenleg fogyatékkal?"
És az emberiség vajon hány százalékán van jelen a világnak? A legjobban alkalmazkodó, a legadaptívabb faj vagyunk az emlősök között. Nem véletlenül.

"Persze empátiai okok miatt pl a látáskárosultakat nem nevezzük fogyatéknak. (És itt nem a vakokra gondolok, hanem mindenkire akinek szemüvegre van szüksége) "
Ez nem empátia. Hanem az, hogy egy hibát, ami akár balesetből, akár szervi bajból ered, tudunk javítani nagyon könnyen. Evolúciós előny, hogy van szemüveg, mert így egy amúgy teljesen hasznos tagja a társadalomnak teljesértékkel részt vehet a faj fennmaradásában.

És nem, nem megyünk szembe az evolúcióval, csak épp a genetikai szelekció mechanizmusánál tudunk jobbat.
Ne keverd össze a genetikai szelekció alapú adaptivitást magával az evolúcióval. Az egyik csak hatásmechanizmusa a másiknak, de az evolúciónak nem csak a szelekció a hatásmechanizmusa.