A magyar tudomány jövőjére nézve az járt tragikus következménnyel - több más bűn közt - h leállt kokettálni olyan izével, mint ez a gender-elmélet. Aminek ideológiai meghatározottságát, ember- és életellenes voltát engedte tudományos terminológiák közé rejteni. Ezzel alapvetően rombolta le a társadalomnak a tudományba vetett - már egyébként is jócskán megingott (gondolj csak pl az oltásellenes mozgalmakra) - bizalmát. És most is ez folytatódik, amikor elérik h a természettudományok képviselői zárjanak össze a társ.tudományos társaikkal, a közös érdek jegyében vegyék a hátukra azok gennyedző púpjait.
Ezért pl. ki fogja vállalni a felelősséget, tessék mondani!?
De ez is csak egy kis szelet, hátrább lépve az egész tudományos élet szorulhat zárójelek közé. A szcientizmus, a természettudományos világkép piedesztálra való emelését és ott tartását fejcsóválva tekintik egyesek - nem csak tévútnak, hanem - tévhitnek. Erősen kétséges, h a tudomány alkalmas eszköz lenne-e a világunk leírására. Ha pedig a puszta leírásán túl, annak megváltoztatására is vetemedik - ahogy teszi -, akkor olyan - a tudományos tudás belső logikájának korlátaiból eredő - akár az életet közvetlenül veszélyeztető problémákba ütközünk, mint pl. az antibiotikumok problémája. Mely gyógyszer megjelenése rengeteg ember életét mentette meg, de mindeközben hatására baktériumok ellenállóbbá váltak, míg elérkeztünk oda, h olyan szuperbacik jöttek létre amik ellen már nincs orvosság.
Ismeretelméleti alapon tudjuk, h az univerzális állítások sosem igazolhatóak végérvényesen - mert a halmaz minden elemére vizsgálni kéne az érvényességüket. Amikor rászabadították a világra az antibiotikumokat, akkor az olyan mint egy univerzális állítás. Nem vizsgálták a hatását a világ minden entitásával/objektumával kapcsolatban, hiszen az elméleti lehetetlenség.
A tudományba a tökéletlenség bele van kódolva és ez beláthatatlan következményekkel fenyeget.
De léphetnénk még hátrább filozófiai síkra is..azonban inkább megállok itt.
Azért eresztettem ilyen bőre ezt dolgot, mert rá akartam mutatni, h Palkovics nélkül is van olyan dolog ami tragikus következményekkel jár a tudományra, nevezetes önnön maga.
A Kormány MTA-val kapcsolatos intézkedéseivel szemben nem mutatkozik széles társadalmi ellenállás. És ebbe sok minden máson kívül belelátom, h az emberek vesztik el a bizalmukat a tudománnyal kapcsolatban.
Szerintem a jelenlegi, rendkívül feszült helyzet nem tartható fent sokáig. Rövid időn belül kell történnie valaminek, ami már kijelöl egy perspektívát. A kutatókat sajnálom, nincsenek könnyű helyzetben, h most érdemes-e inkább kivárni, vagy érdemesebb mások előtt lépni.
Talán nincs is olyan területe az életnek Magyarországon, ahol ne örülnének, ha a német gazdasági viszonyokat/körülményeket tapasztalhatnák.
Felületesen utánaolvastam most, és amennyire sikerült felfognom az alapján úgy látom, h ezeddig nagy autonómiát élvezett az MTA. A pénzt közvetlenül a költségvetéstől kapta, az állam nem szólt bele dolgaiba pl. van olyan 15 tagú testület, ahova a Kormány összesen 3 főt delegálhat - de azokat is csak véleményezési joggal. A gyakorlatban nincs is meg a három fő, csak kettő.
Az IT-t közbeiktatták a pénz egy [kisebbik] részének kifizetésébe, aminek azért még nem kéne azt jelentenie, h gyökeresen megváltozott a helyzet. Nem lehet érteni, hogy Palkovics olyan pénzt h tarthat vissza, ami jog szerint járna az MTA-nak? Mert az MTA ezt kommunikálja. Akkor miért nem indul el a megfelelő jogi eljárás? Vagy mégis létezik olyan jogértelmezés, ami szerint ez a pénz visszatartható?