A projekszelleműség és jósolhatóság fontos, és nélkülözhetetlen
Csak épp a tudományban nem működik. Mondhatod, hogy "bázmeg, MTA, tessék péz, két év és kérek egy fúziós reaktort", lehet, hogy két év múlva kapsz egy fúziós reaktort, lehet, hogy két év múlva kapsz bizonyítékot arra, hogy a büdös életben nem kapsz fúziós reaktort, és az is lehet, hogy két év múlva újra megkapod, hogy "valszeg lehet, de még nem tudjuk, hogy". Ezzel a szituval mit kezdesz? Két évig ne kapjon enni a hülye kutató, ne szerezhessen be eszközöket, mert hát projektszemlélet van és mi van, ha nem jön be? A két évi munkájukért ne kapjanak fizetést a hülye kutatók? Vagy...
Másrészt hogyan döntöd el a társadalmi hasznosságot? Sőt: _kire_ bíznád, hogy eldöntse a társadalmi hasznosságot? Palkovicsra? Vagy közvetlenül Orbánra? Te döntenéd el? Melyik a társadalmilag hasznosabb: egy fúziós reaktor terve, aminek a megépítése mondjuk 30 évre bedöntené gazdaságilag az országot; egy az ország lakosságának 3%-át érintő betegség tüneti kezelésére adható gyógyszer (aminek egyébként a kifejlesztése és a piacra dobása az alap működési mechanizmus kitalálása/publikálása után még legalább egy évtized és _súúúúlyos_ pénzek [cserébe már egy gyógyszergyártó fizetné...]) vagy egy gépi nyelvészeti kutatás (ami továbbra is inkább a humán irány, amit te láthatóan annyira utálsz). Esetleg valami kifejezetten társadalomtudományi kutatás, de azt már fel se merem vetni.
Egyébként pedig ez a fajta projekt szemlélet _sajnos_ már most is ott van: lentebb RaptoR írja, hogy a Wigner költségvetésének a felét a pályázatok teszik ki, azok pedig pont olyanok, mint amilyet te szeretnél: a pályázat beadásakor leírod a kutatási területet, a célokat, készítesz egy költségvetést, meghatározod a mérföldköveket, és _reménykedsz_, hogy elfogadják (ha nem, így jártál, mert nincs forrás a kutatásodra). Aztán onnantól kezdve jön az összes szopás, hogy bár az ormánytól és a központi költségvetéstől rohadtul független a pénz forrása, továbbra is szophatsz az összes kreténséggel, amit az ormány kitalál (közbeszerzés "sajátos árképzése", nem tisztán EU-s pályázatnál a definiálatlanul hagyott információtechnológiai eszközökre vonatkozó nettó 200k-s értékhatár stb.) és a tényleges munkavégzés helyett a beteges méretű bürokrácia falloszát fényezed, mert egy pályázati ellenőrzés nem a tartalmi ellenőrzésről szól (leginkább mert nincs, aki meg tudná ítélni szakmai szemmel, illetve aki van, az dolgozik a pályázatban), hanem arról, hogy elég magas-e a kibaszott papírhegy, amit előállítottál. Aztán akkor az olyan szépségekről, hogy nemzetközi együttműködésben beadott pályázatoknál milyen kedves és aranyos bérkülönbségek tudnak kijönni akár szomszédos országok és a hazai kutatók között, már meg se emlékezzünk... Ja, és persze amikor arról van szó, hogy fúúdemilyenrohadtdrága az adott intézmény/terület, akkor véletlenül a kormányzati kommunikációban a pályázati források is beleszámítódnak a lenyilatkozott számokba - csak ahogy lentebb már írták: ezek nagy része kötött céllal megy, fillérre fel van címkézve, hogy a 190 millióból 187865 mehet adott eszközre (ha meg a pályázat közepén rájössz, hogy mégis kéne egy másik eszköz is, a legbiztosabb, ha azonnal felakasztod magad, mert a bürokrácián azt úgyse vered át [saját forrás meg ugye nincs], és akkor megúszod annak a dokumentálását, hogy miért nem tudsz haladni a projekttel).
Disclaimer: kívülről de közelről látok ilyen pályázatokat, a működési mechanizmusok leírása _természetesen_ pusztán kitaláció, ekkora trágyadomb sehol a világon nincs és eleve működésképtelen lenne, olyat meg Magyarisztán Ormánya ugyebár nem okozna/csinálna szándékosan...
BlackY
--
"en is amikor bejovok dolgozni, nem egy pc-t [..] kapcsolok be, hanem a mainframe-et..." (sj)