Dehogy múlt el. Faraday elég nyíltan megmondta, hogy fogalma sincsen, hogy hogyan lesz hasznos az, amit csinál, de biztos benne, hogy az lesz. Szerintem a mai alapkutatásban is szinte mindenki meg van róla győződve, hogy hasznos lesz, amit csinál.
A publikációs kényszerrel egész más a helyzet. Egyrészt baromira nem a kutatók akarták, hanem a politikusok, mert ahhoz bele kell ásnod magad alaposan egy témába, hogy megmondd egy kutatási eredményről, hogy az fontos-e, hihető-e, stb., többnyire csak az adott terület egy jó kutatója tud ennyire belemenni. Ahhoz viszont, hogy összeadd az impakt faktorokat, nem kell az adott területből semmit sem érteni. A fő baja, hogy épp olyan irányba befolyásolja a kutatást, mint amit palkovics szeretne: projektszemléletűvé, a jósolhatóság fontos lesz, a kockázatvállalás csökken. Pont nem mer elszakadni semmitől, és ez a baj.
A tudomány pont azzal tudja a leggyorsabban szolgálni a fejlődést, ha bátran előreszalad, a technológiai szinttől függetlenül, mert (pl. a fizika/matematika esetében) a természet leírásának megvan a saját belső logikája, és lehet, hogy valami technikában felhasználhatóhoz pont valami eléggé elrugaszkodotton keresztül fogsz visszajutni (gondolj valami olyanra, hogy hiába nincs értelme egy adott fizikai változónak komplex értéket adni, a harmadfokú egyenletek megoldóképletének levezetéséhez csak be kell vezetned a komplex számokat). És ez az előreszaladás pont ma kisebb, mint régen.