Talán kezdjük onnan, hogy az ország méretünkből adódóan is korlátozottak az (anyagi) lehetőségeink. Összehasonlítva más országok lehetőségeivel pláne előjön ez a korlát. Az alapkutatás eddigi rendszere ezt a tényt figyelmen kívül hagyta, és egy olyan szerteágazó rendszert működtetett, ami fajlagosan alacsonyabb szintű finanszírozást eredményezett.
Ez a helyzet gazdaságilag nem fentartható, ha tetszik, ha nem. Az, hogy minden terület megkaphassa a megfelelő anyagi fedezetet, az utópia.
Ellenben arra igen is van lehetőség, és reális célkitűzésként megfogalmazható, hogy egy szűkebb körön belül legyen mindez elosztva. Így elérve a megfelelő finanszírozási szintet, amivel már értékelhető eredmények is születhetnek.
Kevesebb felé, de többet, vagy sok felé keveset?