Én r=1 vagyok marketing terén, ha valami nem mérhető, akkor miért történjen?
Triviális példa: amikor a McDonalds hirdeti a Ronald Reagen házakat (vagy mit), abból közvetlenül neki nem bevétele, pontosabban nem úgy, mint amikor hirdeti a legújabb hamburgerét. Viszont közvetetten a házak reklámozásával is vásárlásra buzdít, mert a vevőben lejön az, hogy ha náluk eszem hamburgert, akkor de jó lesz a beteg gyerekek szüleinek (ami egyébként tényleg így van. és akár _eredetileg_ indulhatott is önzetlen segíteni akarásból, de lássuk be, ma már inkább az is marketing eszköz). Azon kívül, hogy a pultnál expliciten rákérdezel, hogy "Béla, azért jöttél, mert láttad a sárga piros orrost a TV-ben?" sok lehetőséged nincs mérni, hogy mennyi vásárló jött _ezért_.
ha valaki nem vevő, nem mindegy mit gondol rólam?
Attól még lehet potenciális vevő. Vagy jövőbeli potenciális vevő.
PR: Arról meggyőzni valakit, hogy nem vagy rossz sokkal nehezebb, mint arról, hogy jó vagy, arra tehát mindenképp figyelned kell, hogy ne alakuljon ki a leendő potenciális vásárlóid körében az a kép rólad, hogy mekkora [random negatív jelző]. Pont, ahogy írod az alma példáját: a korábbi megnyilvánulásaik, termékeik, a választott arculatuk szerint benned és bennem kialakult egy nagyon negatív kép, amihez rohadt sokat kéne letenniük az asztalra, hogy megszűnjön. MS ugyanez pepitában, gondolj csak a "most már akkor jó cég?" kommentekre érkező válaszokra :)
Szerintem pont ettől lett/lesz langyos és lapos hígfos, mert mindenki csinálja. Ahogy a hihetetlen család c. filmben is mondta a főellenség: "És amikor már mindenki szuper... senki se lesz az!"
Yup. Mondjuk azért tényleg nagyon piac-függő, pl. nem tudom, mikor láttál utoljára nyomtatópapír reklámot. Pedig az is egy elég telített piac és a nagy fogyasztókat elcsípve szépen vissza is jöhetne a befektetés.
Az egyetemes példába is belekötnék: siker az, ha több ügyfelet tudok NEM kiszolgálni?
Egyrészt: mesterséges hiány, _nagyon_ bevett marketing eszköz ;)
Másrészt persze, az lenne az ideális, ha a hallgatószámmal lineárisan skálázható lenne egy képzéssel kapcsolatban az összes erőforrásigény (nem az), az egyetemek meg maguk határozhatnák meg, hogy mennyi embert vehetnek fel (nem így van, elég precíz szabályok vannak rá, hogy az infrastrukturális lehetőségek mentén mennyi hallgató vehető fel - az e-Learninggel/MOOC-kal pl. ezért nem tud semmit/tud minimálisan kezdeni valamit a magyar oktatási rendszer, mert az a kérdés, hogy hány fős az előadó terem...). Így viszont van egy eléggé véges (és a demográfiai adatok miatt folyamatosan csökkenő) vevőréteg, amire mindenki vadászik - már azon a szinten, hogy egyetemen belül kannibalizálják a képzéseket néhány helyen. És lehet sikernek elkönyvelni azt, hogy a reklámkampányod miatt valaki jelentkezett csak hozzád még ha be sem került, mert addig sem jelentkezett _máshoz_. Úgyhogy majd jövőre újra próbálkozik.
BlackY
--
"en is amikor bejovok dolgozni, nem egy pc-t [..] kapcsolok be, hanem a mainframe-et..." (sj)