Ez elég elnagyolt levezetés.
1. Alapokról beszél, ahol az aktívaknak valóban nagyobb a költsége. Én csak az index megverését írtam.
2. Feltételezi, hogy a nem indexkövető többször kereskedik, ami szintén nem igaz. A passzív minden indexátsúlyozáskor át kell, hogy súlyozza a saját portfólióját, ami jutalékot generál. Ellenben ebben a kontextusban az is aktív befektetés, hogy megveszek egy halom Berkshire részvényt, és 50 évig felé se nézek, ergo 49 éven át nulla forint kereskedelmi jutalékot fizetek, vagyis kisebb a költségem, mint az aktív befektetőé. Máris megdőlt az az állítás, hogy egy passzív mindig olcsóbb mint egy aktív.
3. Az indexkövető alapok pénze buta pénz, mindent megvesznek ami az indexben van, ezzel adnak egy baseline árfolyamváltozást attól függően, hogy melyik irányba áramlik a pénz az alapokba, vagy az alapokból. Ha mindenki ezt a stratégiát követné, megfagynának a jelenlegi árfolyamarányok, mert nem lenne, aki indextől eltérő arányban venne, ezért nem is lenne semmi, ami alapján egy indexet át lehetne súlyozni. Ha a cikk hatására 1991 végéig mindenki indexkövető stratégiára váltott volna, akkor figyelembe véve, hogy azóta az sp500 3.622-szeresére nőt, egy Apple részvény ma 6,15 dollárt érne. Az egy részvényre jutó készpénzállomány 14 dollár, az éves osztalék 2.92, az első befektető aki visszavált aktív stratégiára, akkor is hülyére keresi magát a többiekhez képest csak az osztalékon, ha más nem követi.. Ez nyilván extrém példa, a lényege, hogy minél több a buta pénz, annál könnyebben észrevehető és kiaknázható elárazások születnek.