Folyamatosan (és egyre gyorsabban) csökken a gyereklétszám, erre sok helyen nem azt a választ adják, hogy összevonnak iskolákat, hanem kisebb kapacitással és tanári létszámmal tartják fent.
De ezt csak úgy tudják megtenni, hogy egy tanár már nem egy, hanem kettő vagy három iskolába is tanít.
Ezt a folyamatot erősíti, hogy vannak olyan (jellemzően reál) tárgyak, ahonnan eltűntek a tanárok - nem csak a versenyszféra magasabb kereseti lehetősége, hanem az osztatlan tanári képzések miatt is jobban megéri fizikusnak, mint fizikatanárnak menni.
A történelem - magyar szakos anyósom például informatikát fog oktatni.
Egyre több idő megy el a gyerekek fegyelmezésével és hiányzó alapkészségek tanításával.
Ennek sokszor az az oka, hogy amíg a 90-s években növekedett az egyszülős családok aránya, ma már gyakran előfordul, hogy mindkét szülő kényszerből külföldön dolgozik és a gyerekek a nagyszülőknél vagy rosszabb esetben egyedül élnek itthon.
Központosítani akarnak mindent, államosították a tankönyv piacot, az iskolák vezetését kiszervezték (olyan szinten, hogy az egyébként már egyre gyakrabban politikai kinevezett igazgató már munkáltató, sőt az épület karbantartási jogait sem gyakorolhatja).
A magasabb állami dotáció miatt nagyon nyomulnak az egyházak, mint iskolafenntartók.