Miért kell feltétlenül érdekeljen, hogy hova ugrik?
A legfontosabb dolog a programozásnál, hogy tudjam mikor, mi és miért történik.
Ha valahová beteszek egy exception dobást, akkor tudnom kell, hogy az minden hívási ágon megfelelőn van-e kezelve, ahol nincs, ott kezelnem kell megfelelően.
Általában ezzel a résszel nem sokan törődnek.
A hibaérték visszaadás (illetve a checked exception) kierőszakolja ezt, ami jó.
Ez egyenértékű egy checked exceptionnel
Nem egyenértékű! Rengeteg hátránya van a hibaérték visszaadáshoz képest.
Pl microserviceknél le lehet kezelni 250 helyen, hogy rossz a json input, amíg elér a controllerig
Ha microservice, akkor 250 sorosnak se kellene legyen, nemhogy 250 mélységűnek :-)
Egyébként fontos lenne a kód tervezés, amire nem szoktak a programozók sok gondot fordítani.
Ha 250 mélységben kell hibát visszaadni, akkor legalább jól látszik, hogy ott el van rontva a kód tervezés, de nagyon.
Ahelyett, hogy a hívás lista legalján derül ki, hogy hiba van, azt fel kellene mozgatni minél feljebb.
A json a hívás lista elején jön be, akkor miért megy le hibásan az aljáig?
Már ott a tetején lehetne ellenőrizni, hogy rendben van-e, majd az ellenőrzött, értelmezett adat (nem json) mehet lefelé.
Ha hiba van, akkor meg egyből mehet a hiba vissza a hívónak, nem kell még köröket futni előtte.