Nyilván mindig lesz elég divatmérnök, aki mindig azt fogja szeretni, ami épp a trend. 15 évvel ezelőtt, mikor még nagyban az IRC hálózatokon lógtunk, eszébe nem jutott volna bárkinek önként és dalolva kiadni a személyes adatait egy Facebook-nak, egy Google-nak, egy LinkedIn-nek. Vagy annak a szükségessége, hogy minden központilag legyen tárolva egy profitorientált, személyes tartalmakat algoritmusokkal elemezgető vadkapitalista tech-multinál. Ma mégis ez a trend és a fősodor szépen le is gyártotta a hozzá szükséges önigazolásokat. Így változik a világ, kérem.
Azt tökéletesen értem, hogy egy szélsőségesen idealista UX jani vagy és erre még büszkén vered is magad. Ugyanakkor, a lényeg nem feltétlenül az volt, hogy ki mennyire szereti a színtelenített környezetet. Hanem inkább az, hogy miért kell lebutítani a funkcionalitást és miért kell lábbal tiporni a felhasználói szabadságot.
Őszintén. Nem úgy lenne jobb, ha mindenki beállíthatná magának? Ja persze, nem mert akkor a léhűtő grafikusoknak csinálni is kéne valamit, nem csak sztenderd geometriai alakzatokból összeeszkábálni néhány csiligány wireframe ikont.