Amit a "tonsky" programozói önostorozásként leír, az az emberi társadalom egyértelmű elhülyülésének eredménye. "Ha nincs ló jó a szamár is". Erre az elvre épül ma a világ fogyasztási mókuskereke. Nincs az emberekben önismeret, büszkeség, eltántoríthatatlan akarat a jobbra, az igényességre. (Ezeknek az erkölcsi kategóriáknak a helyét a programozóknál is az önfényezés vette át a szerepét.) A munkahelyeken a maximális minőségi kvalitásokat igénylő erőfeszítések után sem kapkodnak az emberek. Nem vívhatjuk ki a közösség elismerését a jól végzett munkákkal, de ha valaki véletlenül ezzel a szemlélettel próbálkozna a munkahelyén, az "plecsniként" gyorsan megkapja a hülye munkamániás jelzőt.
Nem akar senki világot megváltani, mint annak idején pl. Linus és a vele párhuzamos időben munkába álló emberek. Ma mindenki elégedett azzal ha pénzt keres, 3 évenként még nagyobb autót használhat. Nincsenek nagy célok. Csak pénzt érő blöffök. Ez az emberiség kipusztulása előtti utolsó nagy nihili korszaka. Nem véletlen, hogy nem a tanulásért és a világ megváltásáért harcolnak mozgalmak, pártok, de pl. a fű legalizálásáért, homoszexuálisok jogaiért, "ingyen sörért", stb., igen hangosan. Elhülyülni manapság igazán trendi dolog. (Véletlennek azt sem tarthatjuk, hogy a komédiák világa Melissa McCarthy-kért "esedez". Erre van tömegigény. - Szuper!)