Szerintem: A tartozás behajthatósága azért szűnt meg (nem elévült), mert maga a tartozás elévült, és ezt jelezte az adós. == Nincs tartozás.
Szerintem azért évült el a tartozás, mert 5+X év után már nem nyomon követhető, hogy hogyan is voltak a fizetések, pl.: az ügyfél már az ötödik banknál van, de az sem biztos, melyik hónapban történt a fizetés 5+X éve, a papíron a tinta már régen kifakult, az ügyfél négyszer költözött. Nem sz@pathatnak valakit 5 év után, hogy találtak itt egy tartozást, amiről egészen eddig elfelejtettek szólni. Az a tartozás szerintem megszűnt, ha az "adós" jelzi hogy elévült, amikor öt év után megkeresik ezzel. Az előállt helyzet miatt a szolgáltató a felelős szerintem.
A 125 Ft a másik kérdés, azonnal csinált volna az ügyintéző (vagy a főnöke, ha az ügyintéző ezt nem látja be) egy 125 Ft-os jóváírást, ha az ügyfél jelzi neki, hogy nem ismeri el a tartozást, és lóf@sz a seggükbe, másnál köt szerződést. Ezzel elesnek több 10000-1000000 Ft-tól, amit az új szerződés jelentene. (Gondolom én, hogy így menne.)
Amúgy el sem ismertem volna 1 Ft tartozást sem, tartva attól, hogy előállnak egyéb költségekkel, ami ide kapcsolódik, és az idők során összegyűlt. Pl x ezer forint kamat + az ügyvéd konzultációs díja + a sikertelen kiértesítés alkalmankénti 500 Ft-os díja + a sikertelen behajtás díja + egyéb adminisztrációs költségek, pl fekete lista vezetés. Remélem nem így megy, de látva a nagy szolgáltatók működését, nem lennék meglepve, ha bepróbálkoznának bármilyen random hülyeséggel, egy próbát megér alapon. Most hogy el lett ismerve a tartozás, és megvan az adós.