Direkt írtam jót, mert nem tökéletes (5-ös). Nyelvtant utoljára kb. a 90-es évek elején tanultam. Akkoriban volt az, hogy egyedül írtam hibátlan nyelvtan felvételit a főiskolán. Azóta sok minden változott, nem követtem. Meg nem is koncentrálok sokszor ilyenekre, mert nem fárasztom magam vele. Olyan ez kb. mint a KRESZ. Azt is kb. 25 éve tanultam, csomó minden változott, van amiről tudok, van amiről nem. Azóta balesetmentesen vezetek még így is, persze ez sokszor a szerencsén is múlik. Nem vezetek agresszívan, talán ez a titok, de egyre veszélyesebb, mert lassan mindenki agresszívan vezet. Azt látom, hogy fájdalmat okoz a fékre lépni egyébként sokaknak.
Még egy példa: 39 éves koromban kezdtem el németet tanulni, mert az élet rákényszerített. Eljutottam odáig, hogy tárgyalok, érvelek németül, naponta használom... természetesen hibásan. A helyesírásom is hibás, a szórendem is sokszor, stb... megtanultam azt is, hogy ha akarsz kommunikálni idegen nyelven, akkor ne azon parázz, hogy nem tudsz hibátlanul beszélni, mert akkor meg sem fogsz szólalni sohasem.
Vannak német barátaim, akikkel jól elpoénkodunk, mert látják az embert a szavak mögött.
Elkeserítelek: nem lesz a világ jobb egy létező/nem létező vesszőtől.
--
robyboy