> Ezt nem igazán értem.
Nézd, vannak dolgok, amik túlmutatnak a józan észen. MBR boot esetén a BIOS-nak normális esetben annyi dolga lenne, hogy az első szektorra adja a vezérlést (aka. MBR), UEFI boot esetén pedig annyi, hogy megkeresse az EFI System partíciót (ESP) és onnan berántsa a megfelelő fájlt.
Ehhez képest, ahány BIOS/UEFI implementáció, annyi meglepetés. Többszáz gépes flottákat üzemeltetünk, tudnék mesélni.
A BIOS/UEFI képes végignézni a diszket, és az alapján mindenféle olyan dolgot csinálni, amit nem kellene neki, semmi köze hozzá, stb.
Az, hogy az UEFI gyakran (sőt, szinte mindig) önkényesen beállítja defaultnak a Windows boot managert, azon már meg sem lepődünk. Ez ellen azzal szoktunk védekezni, hogy a Windows boot managerét nem standard helyre tesszük. Az sem minden gépen nyerő, mert láttunk már olyan gépet, ahol egyáltalán nem volt Windows, csak egy Debian Linux, és az UEFI önkényesen kilőtte az általunk beállított boot loadert, és felülírta a Windows-éval, pedig Windows-nak nyoma sem volt a gépen.
Az előbb hivatkozott Gigabyte Hybrid EFI például ha GPT-t talál egy diszken, akkor mindenáron próbál találni egy UEFI loadert a diszken. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ha be van téve egy 4 TB-os diszk, akkor _végignézi_ a 4 TB-ot, tehát a BIOS képernyő után másfél napon keresztül nézed a progress indikátor pöttyök szaporodását.
Az, hogy a BIOS/UEFI setup-ban beállítasz valamit, az gyakran kb. semmit sem jelent. A HP 650 notebookjaink pl. teljesen disabled UEFI opciók, és Legacy Only boot beállítás mellett is UEFI-vel bootol, ha az első partíción FAT fájlrendszer van, és van rajta egy UEFI loader. Akkor is, ha se nem GPT, se nem ESP típusú, se nem semmi...