Azt hiszem, egy lényeges dolgot nem említettem az első hozzászólásomban. Írod, hogy "az a tevut szerintem, hogy a teljes szigorral megoldhato a problema, mert akkor majd nem csinaljak. ez van most es nem mukodik..sot, a regebbi enyhebb megoldasoknal is rosszabb lett" -- azt gondolom, hogy a jelenlegi körülmények között NEM az a cél, hogy ne csinálják (mert a lázadó lázadni akar -- "nem adhatok mást, csak mi lényegem", "cipőt a cipőboltból"), hanem csak annyi, hogy már azon a szinten kapjon "visszajelzést" a lázadó, amikor még nem akkora a tévelygése, aminek következtében menthetetlenül kicsinálná önmagát és/vagy sokkal súlyosabban kellene büntetni. Másképp, feltekert kontraszttal fogalmazva: idejében szólok és orrba is vágom, hogy ne kelljen később tarkónlőnöm, akár büntetésképp, akár könyörületből.
"a fuvet un. rekreacios drognak tartjak ennek megfelelo hatassal."
Lehet, ezt én már eleve képtelen vagyok megérteni, hogy ha valakinek megoldhatatlan problémái vannak, és emiatt feszült, az miért viselkedik úgy, mint a szomorú viccben a parasztember, aki miután látja, hogy a vihar ledöntötte a háza tetejét, pörölyt ragad és elkezdi betörni az ablakokat, ajtókat is azzal, hogy "lássuk, uramisten, mire megyünk ketten!". Ha valaki drogozik vagy piál, azzal talán elkábíthatja magát egy időre, de ezzel csupán az eredeti gondja mellé szerez egy újat is.