Állítólag a boldogsághoz a reális célokon keresztül vezet az út. Amennyiben választani kell a "boldogság" és az "IT-s életszínvonal" között, kérdés, melyik a fontosabb. Számomra a "valódi boldogság" szimpatikusabb "cél", mint a HUP-on látott "IT-sok magasabb színvonalú frusztrált boldogsága/állapota". Persze ez nem jelenti, hogy utóbbiak életéből ne lehetne pozitív elemeket célként választani. (De nagy hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki mindent akarjon belőle.:)
Az ember ne ostorozza magát amiatt, hogy gyerekként rosszul nevelték, rossz mintákat látott, és emiatt hátrányból indul, és sokat kell küzdenie azért, hogy arrogáns HUP-os IT-s legyen. Természetesen valódi probléma azon emberek helyzete, akik annyira buta környezetben nőttek fel, hogy külső segítség nélkül képtelenek felismerni az állapotukat, és így a válaszuk mindig minden nehézségre az italozás vagy az erőszak, vagy más-, a semmivel bizonyos szempontból egyenértékű dolog.
:)