Nagyszerű, de ennek még mindig mi köze ahhoz, hogy milyen volt az élet a falvakban, kisvárosokban, ahol még most is lakik Magyarország nagyja, illetve a fenntebbi történetben Erdély meg Moldva.
Ha csak az Indexet, 444-et olvasnám, az a benyomásom lenne az országról, hogy a heti kormányinfón és a liget fáin kívül semmi, de semmi nem történik az országban ami amúgy minden héten összeomlott háromszor. Ha az origót és a 888-at olvasnám, akkor meg kb. azt hihetném, hogy Soros György személyesen visel hadat a határőrséggel egy migránshorda élén Kelebiánál a Mad Max vonatok közt. Abban valahogy mindenki egyet tud érteni, hogy a média ma végletekig polarizált és a képviselt oldalnak megfelelően szubjektív.
Érdekes, hogy ha már az irodalomról van szó, akkor valamiért ez a kritikus hozzáállás egyből elveszik és máris minden objektív és hiteles. Nekem fura. Ahogy olvastam történelemből, régen is nagy sportja volt a konkurens médiatermék ellehetetlenítésének, maximum a módszerekkel kevésbé finomkodtak. Ugyanígy fordítva: kívülről nézve a művészvilág nekem sokszor nem szól másról, mint egymás felszopkodásáról. Bennem adódik a kérdés, hogy régen mitől lett volna más?
Különösen érdekes az objektivitás és relevancia kérdése sérült, gyökértelen emberek esetén ráadásul más korból idecitálva összehasonlítva átlag Mariskával meg átlag Józsibácsival, akik "csak" annyit tettek le az asztalra, hogy megszülettek, éltek, dolgoztak, összeházasodtak, felneveltek pár gyereket és elindították őket az életben. Megjegyzem, utóbbi kettő szerintem már több, mint az "én nem vagyok hajlandó túllépni önmagamon" emberek, akiknek nehezükre esik egy közösség szabályait betartani. (Valójában most is rengeteget betartanak belőlük - mert ha más nem, az állam betartatja - csak még ezt sem fogják fel.)
----------------
Lvl86 Troll, "hobbifejlesztő" - Think Wishfully™