Szerintem szét kell bontani a problémát.
Vannak klán jellegű családok, ahol sokszor 3-4 generáció él egy fedél alatt. Ezeknél ahogy bővül a család, úgy terebélyesedik az ingatlan is.
Vannak a pénzügyi okokból együtt élő generációk. Ezeknél szimplán vagy a szülők, vagy a gyerekek nem engedhetik meg magukat, hogy szétköltözzenek.
Hasonló, mikor egészségügyi okok miatt kénytelen a fiatal mama hotelben lakni. Ilyenkor vagy a szülő vagy a gyermek kénytelen gondoskodni a másikról és kénytelen vele együtt élni.
És végül vannak a NEET kategóriájú életformák. Akik szimplán élősködnek a szülőkön. Pénzt nem visznek haza, nem tesznek semmit a közösbe, kizabálják a hűtőt, stb. Ilyen figuráról szól a mostani hajcihő is.
Nálunk leginkább a pénzügyi együttélés a jellemző. Az átlag magyar szülő, hála a magyaros mentalitásnak(ÉN házam, ÉN szemétdombom, ÉN vagyok úr, képmutatás, intolerancia) és életmódnak (piálás, receptre kapott drogozás, stb.) köszönhetően, 18 éves korára már a háta közepére sem kívánja a kölykét. Ehhez hozzájön, hogy alacsonyak a kezdőfizetések, magasak az albérletárak és irreálisak a pályakezdők elvárásai az élettel szemben.
Gyakori a hazaköltözés, mikor 2x évesen köttetett házasságok 7-10 év után kölcsönös utálatba fordulnak és ha már van egy vagy két gyerek, akkor az asszony viszi a sokszor a szülők által összegürizett lakást. És bár egy árnyalattal jobb, mint az irodában vagy a kocsiban való csövezés a gyermek napi szinten kénytelen elviselni, a lassan 30 éve csendes gyűlöletben élő szüleinek a megvetését.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "