A diplomások arányával kapcsolatban ugyanazt tudom mondani, mint asch-nak. Jogod van így gondolni. A kormánynak is joga van meggondolnia magát. De ezt akkor nyíltan vállalnia is kellene. Úgy, ahogy Ti is vállalod a véleményedet.
Gimnázium vs. szakma: Ha valaki irodalmár akar lenni, akkor az nem fog hegesztőnek jelentkezni*. Még akkor sem, ha ez lenne az ország érdeke. A most bevezetett új módiban, aki nem gimnáziumba jár, annak nagyon kevés esélye lesz bejutni az egyetemre. Azzal, hogy gimnáziumba jelentkezik, kitolja a pályaválasztás időpontját kb. 4 évvel. Ahhoz képest, aki 13-14 éves korában szakmát választ, és szakiskolába megy. A szakiskolában olyan alacsony a közismereti tantárgyak (idegen nyelv, matek, magyar; informatika van?) óraszáma, hogy később esélye sem lesz bejutni egy egyetemre. Tehát – kis túlzással – 14 éves korábban dönt a további életéről. Ehhez vegyük hozzá azt, hogy kötelező lesz az idegen nyelvismeret a felsőoktatás megkezdéséhez**. Egy középfokú nyelvvizsgát heti 2 nyelvóra mellett nem könnyű összehozni.
Ilyen feltételek mellett, nem meglepő, hogy nincs nagy tülekedés a szakiskolák környékén. Ráadásul, a szakmát szerzett emberke, ha rendes fizetést*** szeretne, akkor el kell mennie külföldre dolgozni. De az a fránya nyelvismeret ahhoz sem ártana.
*: Ez utoljára a tervgazdálkodásban működött valahogy. Bár, mint utólag kiderült, az egész tervgazdálkodás rendszere sz@rul működött.
**: Azzal semmi bajom, hogy a tanulmányok megkezdésének feltétele a meglévő nyelvvizsga. Sőt már legalább 10 éve meg kellett volna lépni.
***: Rendes fizetés: Amiből – mondjuk – 5 év munkatapasztalat után kitudja fizetni a lakás bérleti díját, rezsijét, valamint a ruházkodás és étkezés mellett marad még valami a szórakozásra is. Esetleg újabb 5 év után keres annyit, hogy kap lakáshitelt, és tudja fizetni a törlesztőrészleteket.