Nekem már a módszertannal bajom van. Azért, mert cseppet sem vagyok meggyőződve arról, hogy az emberi élet kiteljesedése, a boldogság azonos lenne a GDP-vel.
Vannak, akiket zavarnak a hasonlatok, de eszembe jutott egy. Jellemzően a marketingesek szoktak eltévedni, amikor azon mesterkednek, egy cég minél több gyártmányt adjon el. Ezért minden követ megmozgatnak, s belemennek olyan dolgokba, amelynek az a vége, hogy remekül néz ki a statisztika, az eladások töretlenül ívelnek felfelé, a gyártás nyelve kilóg a sok munkától, miközben egyre kisebb a margin, s így a cég nyeresége konvergál a zérushoz. A fajlagos mutatók meg aztán végképp rosszak. Szóval nagyszerűek az eredmények, csak a cél lett rosszul megfogalmazva. Nem sok eladott termékre van szüksége a cégnek, hanem nagy nyereségre.
Tehát lehet bármilyen magas a GDP, az egyáltalán nem biztos, hogy szolgálja a boldogságomat, ha nincs szabadidőm, vagy ha alig hallok már magyar szót a metrón. Lényegében úgy érzem, mintha száműzetésben élnék, miközben ugyanabban a városban élek, ahol megszülettem. Sőt, tovább megyek, ebben az értelemben szerintem káros a fejlődés, mert az túltermelési válságot, munkanélküliséget okoz, valamint a még dolgozóknak olyan sok munkát, hogy nem marad idejük élni. De írtam már máskor, hogy közel teljes foglalkoztatottság kell úgy, hogy egy-egy ember keveset dolgozzon, tehát a fejlődést arra használjuk, hogy egyre több legyen a szabadidőnk. Nem néhányaké, hanem mindenkié.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE