az 1989-2011 közötti rendszerhez képest.
nem teljesen korrekt összehasonlítás, de tegyük fel, hogy 2010-ben és 2014-ben is elhanyagolható volt a szavazatukat megosztó (értsd: listán/evkban másképp szavazó) választók száma. [1]
- 2010-ben ~53%-kát kapta az összes szavazatnak, és így lett az országgyűlésben ~68%-nyi mandátumaránya
- 2014-ben ~45%-kát kapta az összes szavazatnak, és így lett az országgyűlésben ~66.8%-nyi mandátumaránya
(via Wikipédia )
És ez a fenti felskiccelt példa csak a mandátumosztásra igaz. Ha a többi, választási rendszert érintő dolgot is beleveszed (politikai hirdetési piac új szabályozása; plakáttörvény; kispártok tömeges indulásának megkönnyítése, és utólagos nem ellenőrzése; az NVI/NVB állásfoglalásai; etc.) menet közben is alakulnak, s folyamatosan a megalkotóik felé dönti a pályát.
Nyilván nincsen olyan választási rendszer, ami mindenkinek jó lesz. De a politika a kompromisszumok világa, és engem az zavar nagyon, hogy az így megalkotott rendszer:
- se nem kompromisszumok mentén jött létre
- se nem nagyvonalúan jött létre
Ha ebből kettőből az egyik teljesült volna, én sokkal jobb szájízzel élnék itthon.
[1]: ezt valszeg ki lehetne túrni valahonnan, mennyire helyes feltevés. most lusta vagyok hozzá, sry.