A fickó, akit felnőttként a legcsapnivalóbb helyesírónak ismertem, a Fővárosi Vízműveknél dolgozott (valószínűleg most is).
Az egyik legsokoldalúbb szakember volt abban a nem túl nagyszámú csapatban, amely a francia korszerűsítés előtt, elavult eszközökkel is biztosította, hogy a csápos kutakból egészséges víz induljon Bp. felé, de az automatizálás alatt és után is.
Bár az én szemem is remeg a szintakszerroroktól, egy percig nem kétlem, hogy ugyanazok a világos analizáló rutinok futnak a fejében (és egyébként ugyanazokon a vicceken nevet, és ugyanúgy ugratja a többieket), mintha tudna helyesen írni, csak éppen nem tud.