Nejem gyakorta borul ki a kollégái által használt "kelletett", "tudol" és hasonló szabolcsi fordulatoktól, amelyek megjelennek a levelezésben is, amitől félti a cég píárképét.
Mondogatom neki, hogy mindenki az édesanyjától tanul meg beszélni; ezt az első 10-15 évben még befolyásolhatják az olvasmányélmények, aztán fixálódik minden, ezért megváltoztathatatlan miatt aggályoskodik.
Amit nem mondogatok neki, az a "veszlik" szó , amit az életben nem hallottam, amíg nem vetődtem e tájra, ő pedig valószínűleg az irodalomban sehol nem látott, de használ, mert ezt meg ő hallotta az édesanyjától (valószínűleg féltek ugyanazt a szót használni arra, hogy valami eltűnik és arra, hogy vala[km]i elkapja a veszettséget, ezért az egyik eltorzult).