Az ilyen esetek hívják fel a figyelmet újra és újra arra, hogy az alapvető megélhetésre és lakhatásra (tehát az életben maradásra) fordítható javakat szét kell választani a befektethető és spekulálható javaktól. Én például támogatnék egy olyan rendszert, amiben nem lehet ételt, házat és közszolgáltatásokat venni pénzért, csak a minimál életminőséghez nem szükséges dolgokat (cigi, alkohol, okostelefon, autó, tablet, szoftver, részvény, jet-ski, yacht stb.). A létminimum fenntartásához szükséges javakat pedig mindenki, alapjövdelemként megkapná. Így nem emberek lakhatásával, sorsával, életével játszanának profitfarkasék, hanem max. az életminőséget fokozó, potenciális javak megszerzésének lehetőségével.
Az, hogy az embereket fizetésért, profit megszerzéséért versenyeztetjük, a túlélési ösztöneiket állandóan aktiválva (nincs hol laknod, nincs mit enned, ha nincs pénz = meghalsz), egy velejéig romlott, ellenséges, osztályharcokkal teli, rétegzett társadalmat hoz létre. Mint amilyenben egyre inkább élünk most itt, vagy élnek jenkiék már régóta, a tengeren túl.