Annyira mélységében a digitális technikát nem vágom hogy mérnöki szinten hozzá tudjak szólni.
Viszont az erősítő-hangszóró viszonyoknál talán van bőven gondolkodni való, hogy a klasszikus mérnöki és mérés technika helyesen modellezi-e a valós működést. Arra gondolok amikor erősítőkön teljesítményt, torzításokat mérnek és evidensnek veszik hogy azok annyik és az az erősítő azt tudja. Miközben mindezt úgy mérik hogy az erősítő végén egy normál ellenállás a terhelés. Vagyis egy statikus, tisztán Ohm-os terhelés. Miközben a hangszóró az erősítőnek egy teljesen más jellegű, kapacitív, induktív, ráadásul folyamatosan dinamikus terhelést jelent. Naná hogy hallgatva nem az jön ki mint amik mérve vannak. A klasszikus tankönyvek szerinti méréstechnika itt teljesen rosszul modellezik az erősítő-hangszóró komplex rendszerek valós működését. Talán valami hasonló oldalról kellene hozzáállni a digitális lejátszás témakörhöz is.
Maga a Microsoft vajon miért is szállt rá eddig minden Windows verzióban az audio rendszer alapos továbbfejlesztésének hogy a latency, jitter jellegű problémák minél alacsonyabbak legyenek, jobbak mint az előző Windows verzióban? Gondolom nem véletlen ez a fejlesztési cél, irány. Ha ennyit foglalkoznak vele akkor van ott valószínűleg hiba bőven.
Vagy például a hangstúdió technika, miért is fejleszt mióta létezik a számítógép alapú stúdió, a minél kisebb idő problémák irányában?
Egy Windows-t (vagy bármi mást) futtató normál PC a saját óráját nem képes túl sokáig idő tévesztések nélkül járatni. Akkor hogy lenne képes hibátlan audio feldolgozásra, ami digitális viszonylatban kiemelten időzítés érzékeny feladat és problémakör.