Kb. egyezik a véleményünk.
Hozzáteszem, hogy projektlabornál (most nem tudom hogy hívják), gyakvezér függő volt, hogy ki mit tartott fontosnak. Nálam pl. emlékeim szerint JUnit volt az elvárás.
Kis színes: az LZ féle verziókezelés slideok tőlem származnak, amikor 2005-6 magasságában tartottam egy vendégelőadást nála. 2010-ben már erőteljesen ráfért volna a frissítés.
Mára egyébként kikristályosodott az, hogy az egyetlen skálázódó módszer, ha single master van (+ persze bugfix-only release branchok), de csak nagyon sok ellenőrzés (code review, egyre keményedő automata tesztek) után kerülhet be bármi a masterre.
Az összes többi dolog, amit ki szoktak emelni és hosszan vitázni róla (pl. git vs mercurial, 1 vagy sok repó) implementációs részlet, amit meg lehet csinálni jól is meg rosszul is...
A single master módszernek nagyon fontos folyománya, hogy a félkész és production feature-öket is egy kódbázisban kell tárolni, emiatt mögé kell tenni a megfelelően moduláris és konfigurálható szoftverarchitektúrát és build rendszert.
Ez a 3 dolog együtt teszi lehetővé, hogy gyorsan tudjon haladni a fejlesztés, de ne forduljon át az egész gányolásba.