Tagja vagyok pár órabuzi fórumnak (ahogy fogalmaztál) és a téma egyébként köztük is megosztó. Van olyan aki a Rolex-et vagy a Tag Hauert is "ledivatórázza", hivatkozva arra, hogy szerintük többet fizetsz a marketingbe, mint magába a termékbe és a márka túlmisztifikációja miatt indokolt a magas piaci ára. Ezzel személy szerint nem értek egyet. A luxus márkákat az utca embere pedig fel sem ismerné, annyira szűk réteg engedheti meg magának. Szvsz a 200kHuF vételár már alulról azért súrolja a prémium kategóriát, ezek közé tartoznak például az Edox, Swiss Military, Albert Riele, Lois Erard, Omega vagy a nagy kedvencem a Maurice Lacroix. Az óravilágban igazán luxusnak számító időmérők halandó ember számára szinte soha el nem érhető álmok maradnak, például Patek Philippe, Audemars, Jaeger-Lecoultre, de sorolhatnám napestig. Csak annyit akartam ebből kihozni, hogy nagyon relatív kinek mi számít prémium kategóriának. Az átlag ember ingerküszöbe óravásárlásnál kimerül a 20-30kHuF árkategóriánál és általában elégedett is egy ilyen termékkel.
--------------
„If there were no hell, we would be like the animals. No hell, no dignity.”