Van jópár órám, de valamiért a quartz órák soha nem tudtak lenyűgözni, így a mechanikus automatákat kezdtem el gyűjteni.
Előbbi esetében maximum néhánytízezer forint a felső lélektani határ amennyit hajlandó lennék fizetni érte, utóbbi esetben akár a csillagos ég.
A kvarc tekintetében nem tud lenyűgözni a mögötte rejlő műszaki csoda ami felértékelné az eszközt.
Egyébként csatlakozom ahhoz a nézethez, hogy nem az a kérdés, hogy egy férfi kezén kell-e lennie órának, hanem hogy milyen legyen az az óra.
Egy svájci óra az időmérő eszközök legfelsőbb kategóriáját szimbolizálja és nem kérdéses, hogy egy ilyen hiba mekkora csalódást képest okozni.
Lehet itt magyarázkodni, hogy mennyit állt a raktárban vagy milyen minőségű az elem (amit nem az óra gyártója állít elő), de a lényegen nem sokat változtat, egy világvégegaranciásnak hitt műszaki eszköz 20 nap működést követően megállt! A „nagy bajvan a világgal”, találó kifejezés a téma személtetésére, mert ha már a svájci órában sem lehet bízni, akkor miben lehet?
--------------
„If there were no hell, we would be like the animals. No hell, no dignity.”