Az a baj, hogy a W10 esetében már annyi féle "tweak", manuális "registry-hack" és "privacy"-takarító alkalmazást használunk, hogy ember legyen a talpán, ha valaki, az egy idő után megjelenő furcsa hibaüzenet v. beakadt, órákig malmozó frissítés, vagy csak egyszerűen belassult rendszerjellemző okát és a hibaelhárítás módját, kapásból meg tudja állapítani.
Egyszer és mindenkorra eldöntendő kérdés: Kell a kényelem, azaz az automatikus WU vagy nem kell. Az utóbbi esetben mindenképpen rendszeres kontroll alatt kell tartani oprendszerünket. (Ez esetben lehet heroikus küzdelmet vivni az MS által folyamatosan fejlesztett, "autoset"-megoldásokkal, változtatásokkal.)
Persze, "szívszerelmünk" tárgyát nem árthat folyamatosan "tutujgatni". (Ja, nem szeretjük annyira.., de hát annyi más, szerethető oprendszer van még a világon...! - Bár, a Linux világában mostanság meg a "systemd"-t kell "hack"-olgatni. - A rejtvényfejtést szeretni kell és folyamatosan gyakorolni ebben a szakmában.)
A "sleeping" aznapi kényelme, (ahogyan az "autoplay"-é is,) egy csomó másnapi és nem kívánt következménnyel járhat, - a desktop rendszerek "egészségvédelme" érdekében, számomra, itt a "gordiuszi csomó" átvágása tűnik a jó megoldásnak. - (A rendszer éjszakai áramtalanítása, network-boot, gyorsindítás, hibrid és másfajta altatások, "autoplay" kikapcsolása, és minden következő napi indításnál, az előző napi konzisztens állapot fogad...)
Mindennapi zárások kisebb következetességet kívánnak, viszont utána nyugodtan aludhatunk, mert éjjel garantáltan nem "működik" az előző nap végén beépült trójai, nem fogják a "hárombetűsök" és a világ kiberhülyegyerekei a rendszerünket hackolgatni. - Még a Microsoft is kényszerűen másnapra halasztja majd, a nap végére, esetleg éjjelre betervezett meglepiket. Sőt, még a rendszerünkről éppen futó botnet-szolgáltatásnak is gátat vetettünk. Majd reggel, kávé után frissebb, jobban fog a kipihent agy az ilyenekre.