1999, Semennyire. Amennyire én tudom leginkább egy pedagógus/gyógypedagógus irányítása alatt lehetne külön foglalkozni gyerekekkel, míg ő az osztállyal van. Be is vezettek akkoriban valami szabályt, hogy kell alkalmazni az iskolákban ilyen asszisztenseket. De keretet nem adtak nekik hozzá. Szóval 1-2 kóbor ember van max így egy iskolában. Azokat is inkább lótifuti mindenes asszinsztensnek, titkárnőnek tartják. De azért volt kivétel is, ahol értelmesebb feladatokat kaptak. Szóval, ha minden tanító/tanár mellé lenne 1-2 asszisztens beosztva, akkor lehet komoly minőségi ugrás lenne a közoktatásban, szerintem. De ez is csak papiron lett jól kitalálva, mert egyébként meg pénz nincs rá.
Soha nem is próbláltam így elhelyezkedni, ez csak egy kis kerülő volt, mert akkoriban az egyetemre macerás volt bekerülni, vidéken pedig még csak elszórtan voltak szoftverüzemeltetőnél komolyabb okj képzések. Szóval kivártam ott két évig, hogy alakuljon a helyzet, meg amúgy sem volt hasznontalan látni belülről a rendszert. Meg a más emberekkel való kommunikációt is javította. A másik helyi opció a szociálus munkás képzés lett volna. Hát inkább iskola, mint nyomortelep. Más kérdés, hogy egyszer beugrottunk valami közvéleménykutatást levezetni, mert a szoc asszisztens csapat valamiért nem ért rá.
Tárgyak ped asszisztens évben:
oktatástechnika, ének, rajz, tesi, pedagógia, pszichológia, gyógypedagógia, szabadidős tevékenységek pedagógiája és módszertana, gyermek és ifjúságvédelem, kommunikáció, egészségtan.
Ja és persze szakmai gyakorlat.
Az első félév szerdai napjai voltak a gyakorlatok, amikor délelőtt végig benn ültünk különböző osztályokban egy általános iskolában. Délután pedig a napköziben tartottunk foglalkozásokat, persze részletes tervet, dokumentációt kellett készíteni róla. Meg volt mindenkinek egy-egy gyerek sorsolva/választva, akivel külön foglalkozott és napközben is figyelte a munkáját, naplót vezetett róla és ebből készült egy gyermektanulmány. A többi napon a saját tárgyainkra jártunk. A tanáraink egy része valóban tanított általánosban is, meg gyógypedgagógiai intézetben is. Második félévben pedig 2 hetes szakmai gyakorlat külső intézmnényekben. Majd elméleti és gyakorlati vizsga tanév vége előtt.
Második évben, gyógypedagógiai asszisztens végzettséghez:
Ének-zene, rajz, gyógypedagógia, gyógypedagógiai szabadidős tevékenység, gypi. iskolaegészségtan, gypi. pszichológia, gypi sérülésspec., informatika :D
Meg persze gyakorlat, hardcore:
Hétfőn és pénteken voltak a saját óráink, amin minket tanítottak. Kedd-csütörtök napokon pedig egy enyhe és középsúlyos értelmi sérült gyerekekkel foglalkozó intézetben voltunk, különböző osztályokba 2-3asával szétszórva. Ott minden héten volt valami önálló foglalkozás, tervekkel, dokumentálva. Kézműves és más témákban szemléltetőeszközöket, nyersanyagokat gyártva megfelelő mennyiségben, saját költségen. Itt is egy gyereket külön figyelni, dokumentálni, az anyagait kutatni. Gyermektanulmányt írni belőle. Meg persze itt is volt második félévben két hetes összefüggő szakmai gyakorlat, majd később elméleti és gyakorlati vizsga.
Szal egy nagyságrenddel több gyakorlat van, mint a fősulis csajoknak volt, akik szintén ott töltötték az összefüggő gyakorlatukat.
Az osztály nagy része fősulira készült ezzel a két évvel. De van aki el is helyezkedett valamilyen rokon területen vele, néhányan lettek tényleg asszisztensek.
Amikor itt végeztem egyúttal elmentem levizsgázni szoftverüzemeltetőiből, mert az volt a beugró az egyik suliba, ahol számtech programozó okj képzés volt. Meg aztán egy gazdasági informatikus I-II két éves okj-t is letoltam, mielőtt megpróbáltam az egyetemet. Közben itthon is elkezdett terjedni az internet és egyre több értelmes dolgot lehetett csinálni rajta :D