Nem mondtam, hogy nincs rá jogod és nem is akarlak megfosztani a jogaidtól.
Csak azt nem méred fel ésszel, hogy ami időt te most megspórolsz, annak egy másik, számítógépekkel szintén foglalkozó honfitársad a többszörsét fogja eltölteni azzal, hogy olyan kütyük után néz, amit te most kidobni készülsz. Mivel azokat addigra már bezúzzák, így még kevesebb lesz belőle és még nehezebb lesz hozzájutni. Többnyire működőképes eszközöket semmisítesz meg, aminek van mind használati, mind eszmei értéke, csak nálad ez már számít, mert te nem használod őket.
Nagyjából a következő a helyzet. Tegyük fel, hogy milliárdos vagyok és minden másodperc számít, nincs időm tökölni, mert "az idő pénz". Tele van a fiókom aranyékszerekkel és gyémántokkal. Az értékük 20 millió forint. Aztán rájövök, hogy a fiókba mást akarok tenni, mondjuk az újonnan vásárolt, többmilliárdos vállalatom részvényeit. Mivel azonban én óránként 400 millió forintot keresek, így nem éri meg nekem sem eladni, sem elajándékozni a gyémántokat olyanoknak, akiknek szükségük lenne rá és tudnának vele mit kezdeni (akár hordani, akár eladni). Ezért fogom és kidobom őket. Utána pedig, ha valaki megkérdőjelezi eme "nemes" cselekedetem, akkor megmondom neki, hogy "dehát jogom van hozzá", és természetesen ebben igazam lesz. Ettől függetlenül, valami azért mégiscsak szomorú és igazságtalan ebben a történetben. Nagyjából érted már?